Határtalanul-Erdélyi kirándulás
Június első napjától már számoltuk mennyit kell aludni ahhoz, hogy elindulhassunk az év nagy kirándulására, melyet iskolánk a Határtalanul pályázat keretében nyert el.
Az úticélunk Erdély volt a hegyek lábainál megbúvó templomtornyos falucskáival, történelmi vonatkozásában ezer szállal a magyarsághoz kötődő emlékhelyeivel, épületeivel, az ott élő magyar emberek kedvességével. A Trianon után Magyarországtól elszakított területekről eddig csak a tanulmányaink során hallottunk, de most közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy messze Magyarország határain túl, a mai Románia területén él majdnem másfél millió ember, akiknek a magyarságuk megélése, kultúrájuk fenntartása létük kérdése. Mindez kézzel foghatóvá vált útunk során: felfedeztük Erdély gyönyörű tájait, megismertük a magyar történelmi emlékhelyeket, városokat, megemlékeztünk az Erdélyből származó irodalmi, történelmi személyiségekről, ízelítőt kaptunk a székely emberek népi kultúrájából.
Aradon megkoszorúztuk a tizenhárom aradi vértanú tiszteletére emelt Szabadság emlékművet, megcsodáltuk Vajdahunyad várának csipkés tornyait, Gyulafehérváron tisztelegtünk nagy elődeink sírjánál, felfedeztük Segesvár híres épületeit egy térképes városnéző túrán. Lenyűgözött bennünket a Békás-szoros és a Gyilkos-tó látványa, Marosvásárhely történelmi épületei, a szovátai Medve-tó különleges atmoszférája. Megízleltük a tordai sót a sóbányában (megnyaltuk a falat), nagy élmény volt csónakázni a több száz méterrel a föld alatt elhelyezkedő tóban. Kolozsváron velünk egykorú diákok segítségével kutattuk fel a város nevezetességeit, Körösfőn a helyi református templomot csodálhattuk meg. Nagyváradon, a 20. század elejének egyik legjelentősebb kulturális központjában, Ady szavaival „Körös-parti Párizs”-ban megidéztük a kor pezsgő társadalmi-társasági életét; Nagyszalonta, Arany szülővárosa, a Csonka-torony pedig visszarepített bennünket rövid időre a 19. századba. A rengeteg élmény között meg kell említenünk az utolsó estére szervezett táncházat, ahol a bánfihunyadi néptáncegyüttes négy tagja mutatta meg nekünk a helyi népviseletet, és táncokat, majd mi is kipróbálhattuk mennyire vagyunk fogékonyak a néptáncra.(Volt,aki egész ügyesen ropta.)
Az estéket csapatépítő játékokkal, az aznapi kirándulás élményinek felidézésével, országismereti vetélkedővel töltöttük, de az is jó volt, mikor csak beszélgettünk a szállást adó családdal Kalotaszentkirályon. Olyan közvetlen, barátságos kapcsolatba kerültünk velük, mintha mindig is ismertük volna egymást
Most is –mint mindig- a jó hamar elmúlik, szívesen maradtunk volna még, de a hatodik napon hazafelé kellett vennünk az irányt. Szerintem nem csak mi éreztük úgy, hogy ide vissza kell még jönnünk.
Korpics Bojána, Czigány Luca, Szi-Márton Kitti, Monoki Enikő Lilla 7.a osztályos tanulók
Zalaegerszegi Dózsa György Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
MAGYAR EMLÉKEK NYOMÁBAN KÁRPÁTALJÁN ÉS A FELVIDÉKEN
Beszámoló:
Iskolánk 45 hetedikes tanulója három tanárukkal nagy kalandra vállalkozott 2018. április 11-e és 15-e között. A Határtalanul! pályázat lehetőségével élve két és fél millió forintot meghaladó támogatást igénybe véve kirándultunk a Felvidéken és Kárpátalján.
1. nap: A kora hajnali indulás után Komáromnál léptünk ki Magyarország területéről és az Erzsébet-hídon áthaladva Szlovákia területére értünk. Első állomásunk Komarno volt. Városnéző sétánk során a Klapka György téren a hős tábornok szobra előtt tisztelegtünk. Láttuk az Európa Udvart, Jókai Mórnak, a város szülöttének szobrát, a Selye János Egyetem épületét és ahíres komáromi erődrendszer egy részletét. Érsekújváron a belvárosban tettünk sétát. Alsósztregován a Madách-kúriában a az író életét és nagy művét, Az ember tragédiáját bemutató kiállítást láttuk, és írói munkájában őt támogató Arany Jánossal közös emlékfájukat koszorúztuk meg . Rimaszombaton a Fő teret és a helyhatóságnak helyet adó műemlékeket néztük meg.
2. nap: Kassán a Szt. Erzsébet templomot, Rákóczi Ferenc sírját, a Fő teret láttuk. Ez után Ukrajna felé vettük az irányt. Szlovákiából Ukrajnába átlépve egyúttal a schengeni övezetből is kiléptünk, sőt az Európai Uniót is elhagytuk. A határ után Ungváron álltunk meg először. Felsétáltunk a várba, ahol a vár történetét bemutató kiállítást láttuk. A Bercsényiek fontos szerepet játszottak a Magyar Királyság történelmi századaiban. voltunk a skanzenben. Ez után Munkácson a várba látogattunk, megnéztük a belvárost, Munkácsi Mihály születési helyét, a szecessziós Városházát. Mezőgecsén kedves vendéglátó családoknál tértünk este nyugovóra.
3. nap: A helyi általános iskolában kezdtük a napot, találkoztunk a mezőgecsei hetedikesekkel. Belepillanthattunk a történelem könyvükbe, megismertük az ukrán osztályozást, követelményeket. Szolyván megrendülten emlékeztünk a Malenkij robot áldozataira sok ezer áldozatára. Polenán a gyógyvizet kóstoltuk meg, majd a Vereckei-szorost és a Vereckei -hágót kerestük fel. A Kárpátok bércei fenséges látványt nyújtottak a Vereckei emlékműnél. Elénekeltük a Himnuszt és nemzetiszín szalaggal díszített babérkoszorúnkat helyeztük el. Hazaúton a Sipoti vízeséshez sétáltunk fel, a hóolvadás jóvoltából ritka bő vízhozammal várt minket ez a varázslatos hely. Még hógolyózni is tudtunk. Rövidnadrágban!
4. nap: Délelőtt Huszt romvárához kapaszkodtunk fel, ahol a Latorca völgyére letekintve Huszt városa felett elénekeltük a Himnuszt, megkoszorúztuk Kölcsey Ferenc emlékművét, itt a csoport közösen szavalta a Huszt című epigrammát. A huszti református templomban is jártunk, ahol a helyi magyarság megmaradásért vívott küzdelmeiről mesélt nekünk a református tiszteletes úr. Nagyszőlősön a Kankó-vár romja közt uzsonnáztunk, felkerestük a Perényi-kúriát, és a Bartók emlékhelyet. Utolsó állomásunkon, Csetfalván a fakazettás református templomban értettük meg az itthon és az otthon fogalmát, hogy a a veszteség, amit Trianon mért az elszakított részeken élőkre, mindannyiunk közös vesztesége és fájdalma.
5. nap: A finom reggeli után nehéz búcsút vettünk vendéglátóinktól majd Beregszászon tettünk városnéző sétát, megtekintettük a szamárhát-íves római katolikus templomot, I.Szent István király és Petőfi Sándor szobrát koszorúztuk meg, egy diák előadásában meghallgattuk a költő Az alföld című versét Átmentünk a púpos kőhídon, láttuk a nemrég felújított egykori törvényszéket. Ezek után hazaindultunk. Hosszú buszozás után, késő éjjel értünk haza. Mindnyájan épen, és olyan élményekkel feltöltekezve, amelyek már örökre velelünk maradnak. Kárpátalja és a Felvidék visszavár!
